Üdv Harcosok!
A múltkor, elvetemült ötlettől vezérelve, csináltunk egy mini riportot egy átlagos, hétköznapi sportolóval. Persze ez az érdemeit nem kisebbítette, hanem ellenkezőleg. Ezen felbuzdulva, gondoltam megkeresek, olyan emberkéket, akik valamit sportolnak, életmódot változtattak. Elbeszélgetek velük, hátha valakinek segít abban, hogy elkezdjen mozogni.
A következő áldozatom Sanyi, 42 éves. Ő világéletében sportolt valamit, tehát nem az, az életmódváltós history lesz, de ettől függetlenül, nem kevésbé érdekes és tanulságos. Most triatlonban jeleskedik, vagy „csak”, fut, kerékpározik, úszik! Ja és igazi motoros!
Sanyi fiatalkorában hosszú éveket kick-boxolt végig, pontosan 12 évet. Azért, az nem kevés! Viszont folyamatosan orvosi tilalom ellenére tette, mert gyenge a szeme, és félő volt, hogy a küzdősport miatt komolyabban megsérülhet a látása. Váltott focira, de nem érezte jól magát.
Ez a kis bevezető után, induljon a kis interjúnk:
- Jól tudom, most futsz, bringázol, sokat látlak úton, hogy keveredtél erre a területre?
Mint tudod, nagyon sokat motoroztam sport motorral, ez volt a mindenem, az igazi szenvedély. A motorozás egy igazi le nem írható adrenalin bomba, nem lehet leszokni róla :)! Egészen az első balesetig! Ez a baleset közúton történt, bokasérülés, a tüdőm kilyukadt, lapocka-törés, hogy csak a komolyabbakat említsem. Ezután még motoroztam, de inkább pályán. Azt gondoltam, hogy a pályán nem történhet nagyobb baj, ott a kavicságy, van hely esni, nincsenek tereptárgyak.
TÉVEDTEM!
2009-ben sikerült megint összetörni magam, most a versenypályán. Itt külső-belső bokatörést szenvedtem. Ekkor beláttam, hogy ennyi volt a motorozás számomra, még a korházban eladtam a motort. Műtét, csavarok, lemezek, robotzsaru!
- Mi az összefüggés?
A műtét után, a doki azt mondta, hogy sokat bringázzak, hogy megerősödjön újra a bokám. Ekkor a felépülésem után, vettem egy trekking bringát, és ha már a doki azt mondta letekertem vele friss bringásként 4500 km-t, 2010-ben. Mint később kiderült, ez annyira nem volt jó ötlet.:) Más dimenzióban gondolkodtunk, a doki és énJ! A 4500 km bringázástól annyira megerősödött a bokám, hogy a doki nem bírta kiszedni a csavarokat! Megizzadtunk mindketten.
- Hogyan tovább?
Ekkor már nagyon tetszett a bringázás, és unszoltak, hogy vegyek országúti kerékpárt, paraszt nevén versenybiciklit. Ez megtörtént, a második bringás évben ezzel a bringával sikerült tekernem 8500! km-t.
- Azért, az nagyon kemény!
Igen, valaki mondta is, hogy ő annyit megy kocsival egy évben :).
- Hogy lesz ebből futás?
Azok az emberek, akiket megismertem, nem csak bringáztak, hanem futottak is, addig unszoltak, amíg megpróbálkoztam a futással. VesztemreJ
- Milyen távval kezdted?
Először futottam kb. 4,5 km-t, egy megállással.
- Az több mint jó először. Főleg, ha alapul veszem az én, kb. 800 méteremet:)
Igen, a bringa azért megadta azt az állóképességet, ami kell. Így könnyebb volt a futást is elkezdeni.
Ezután fokozatosan növeltem a távot, így 2012-ben lefutottam az első 18,km-es távomat. Annyit tudnod kell erről az időszakról, hogy nagyon sokat futottam, ha esett, ha fújt. Szar időben nem lehet bringázni, de futni mindig! Én mindig futottam, amikor csak tehettem.
- Következő állomás?
Még 2012 májusában megcsináltam az Ironman féltávot. Az 1,9 km úszás, 80 km bringa, 20 km futás. Erre nagyon büszke voltam, mert kezdő versenyzőhöz képest, a 190 indulóból, a 110-ik lettem. Azóta persze tovább fejlődtem, most már sokszor futok edzésként 30 km-t, vagy bringázunk egy nap 200-250 km-t.
- Azért, ezek az eredmények kiválóak. Főleg, hogy te nem vagy profi versenyző nem kapsz pénzt, támogatást, csak a magad örömére űzöd.
Igen, ez csak hobbi, de azért komolyan vesszükJ- Rivalizálunk a barátokkal, persze csak az egészséges keretek között, és jól érezzük magunkat.
- Mi motivál?
Elsősorban, mint apa, mindig is szerettem volna példát mutatni a fiamnak, a papolás helyett. Nem azt az ideát akartam neki felállítani, hogy a karosszékben kell ücsörögni, és vedelni a sört, meg bagózni. Ezek mindig is távol álltak tőlem. Meg akartam neki mutatni, hogy amit az ember el akar érni, azt el tudja érni, mindegy, hogy hány éves. Akaraterővel bármire képesek vagyunk, ezt az üzenetet akarom neki közvetíteni. Remélem, hogy így jó példával járhatok a gyerekem előtt. Sosem értettem azokat az embereket, akik szándékosan teszik tönkre a saját testüket.
- Igen megértelek. Ez az indok, nekem nagyon tetszik és tiszteletreméltó. Jó, ha egy szülő átlátja ezt a fajta felelősségét is. Ez nagyon jó! Ahogy hallom, van is eredménye, mert a kissrác jól focizik.
Igen, mindent megteszünk, hogy ezt csinálni tudja.
Ezek mellett persze, én is élvezem a sportnak a jótékony hatásait, egészséget, versenyszellemet, barátokat.
- Mit adott neked a sport?
Akaraterőt, bár ez megvolt bennem mindig, egy közösségbe tartozást, célokat. Az élethez való hozzáállás minőségét.
- Nem vélsz felfedezni a sportolás és az élet közti párhuzamot?
Dehogynem. Aki sportol és elér célokat, óhatatlanul tisztességesebb ember lesz. A sport a legigazságosabb dolog a világon, nincs mutyi, nincs korrupció, ami energiát, erőfeszítést raksz bele, pont annyit fog visszaadni neked. Megtanít a fairplay-re, a segítség fontosságára. Olyan hatásai vannak, amelyek elsőre nem is látszanak. A sport kivétel nélkül jó irányba formálja az embereket.
Viszont én csak addig a szintig sportolok, ami még egészséges, tönkretenni a testemet nem szeretném, ez is nagyon fontos, úgy gondolom.
- Ezek szerint a motoros bukásod vezetett oda, ahol most tartasz a sportban?!
Pontosan:) Nem gondoltam volna, hogy abból az esésből életre szóló dolgot fogok profitálni!
- Tervek?
Most szeptemberben lesz Kenesén az Ironman. Ezen szeretnék elindulni, erre az alkalomra készülök nagyon. Ez nagy kihívás nekem.
- Mi a táv pontosan?
A táv, 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás.
- Befejezésül, úgy tudom volt a nyáron egy egészen elképesztő teljesítményed?
Igen, volt egy 12 órás bringa verseny, profi versenyzők is indulhattak. A lényeg, hogy 12 óra alatt mennyit tudsz letekerni egyszerre. Én 364 km-t tekertem 12 óra alatt. Ezzel összesített 8. lettem, tehát a profikat is figyelembe véve. Erre nagyon büszke vagyok, ott viszont feszegettem a határokat, többet olyat nem szeretnék.
Sok sikert kívánok!
Annyit szeretnék hozzátenni ehhez a kis beszélgetéshez, hogy milyen jó lenne, ha sok szülő is így gondolkodna, és nem csak a sporttal kapcsolatban.
Üdv!
