Üdv Harcosok!
Az elmúlt napokban, nem sok kedvem volt írni, az Ukrán helyzet annyira elszomorított, hogy azt gondoltam, ki nem szarja le ilyenkor a sportról írt hülyeségeimet. Egyszerűen úgy éreztem, nincs jogom ezekben a napokban ilyenekről írni, amikor ott mesterlövészek lőnek ki embereket, emberek tucatjai halnak meg. Persze ez kicsit demagóg duma, de így éreztem. Tudom, hogy minden percben van ilyen a világban, de ennek a drámának a közelsége, és magyar vonatkozása szíven ütött. A másik dolog, hogy mindig azt hiszem, ilyen már nem fordulhat elő Európában, és tessék. Bármikor egy ember parancsot adhat emberek kivégzésére, és vannak emberek akik ezt a parancsot végrehajtják!
Ennyit előszóként, örömmel láttam ma a pozitív változásokat Ukrajnában, bár ez nem hozza vissza az embereket, de legalább nem hiába haltak meg, ha egyáltalán lehet ilyet mondani.
A Pufiknak, Duciknak, Túlsúlyosaknak szeretnék egy kicsit tisztelegni ebben a posztban. Mivel mindennap edzek szinte, elég sokat vagyok az edzőteremben, plusz szoktam segíteni emberkéknek. Ezért van időm nézegetni az embereket, akik oda járnak. Mivel picit küldetésemnek érzem, hogy emberek éljenek egészségesebben, fogyjanak le, stb., ezért a kövérebb emberkéket szoktam figyelgetni. Nagyon sokan küzdenek becsülettel, szó se róla.
Rájöttem arra, hogy az ember sokszor feledékeny, és elfelejti honnan jött. Amikor 4 éve sok idő után lementem egy terembe, hogy rendbe szedjem magam, szabályosan szar érzés volt besétálni a sok erős fickó közé, gondolom értitek, hogy értem, pedig én nem az a kimondott szerényke vagyok.
Az ember akkor látja, hogy mennyi munka van hátra,mennyivel szarabbul néz ki, mint az átlag. Pedig én 180 centivel voltam 110-111 kg, tehát nem voltam atomkövér. Aztán rájöttem, hogy leszarom:)!
Ez eszembe jutott, és elképzeltem mit érezhet, egy kifejezetten kövér csaj, vagy srác akit arra kérek, hogy sétáljon be a terembe edzeni. Picit elszégyelltem magam, hogy néha, olyan kíméletlen vagyok velük, mert elfelejtettem a saját történetemet!
Besétál és látja a sok vékony csajt, vagy erős emberkét, nagyon nehéz dolga van, ezzel meg kell küzdeni az első pár alkalommal. Ezt megnehezíti, hogy a csajok akik már jól néznek ki, azok sokszor úgy néznek ducibb nőtársukra, mintha a Marsról jött volna. Pusmognak, pislognak,stb. Ez nagyon nem szép dolog, dehát a plázacicák már csak ilyenek. Férfiaknál ez nincs hála istennek, mi normálisak vagyunk :)! Komolyan!
Visszatérve erre a dologra, nagyon nehéz dolguk van, mert ezek a dolgok, és maga a környezet ami agyonnyomja edzeni, fogyni vágyó emberkénket. Ez teljesen visszaveti az akaraterejét, rögtön azon gondolkodik, mikor lesz már vége az edzésnek.
Erre van egy nagyon jó megoldás, mindjárt meg is osztom veletek, hátha valaki olvassa, és ezt a mérnöki bonyolultságú tanácsot fel tudja használni, de fontos, hogy pontról-pontra tartsátok be.
A tanács:
TELIBE SZARJATOK LE MINDENKIT, A CÉLOTOK LEGYEN A FÓKUSZBAN!
Próbáljátok úgy felfogni, hogy ez is egy akadály, amit le kell győzni ahhoz, hogy a célotokat elérjétek. A célotok a fogyás, egészségesebb élet. Ne azon múljon, hogy frusztrál az aki esetleg már nem kövér, vagy erősebb mint te. Ez ne okozzon önértékelési gondot nálad, mert akkor rossz úton jársz. Hiába néz ki jól valaki, az emberi mivoltát nem csak ez határozza meg, hála az Istennek, hanem ennél komolyabb tulajdonságok. Hidd el a plázacica is telibeszarja a wc-t,. és nem pezsgőt pisál! Természetesen, nem ezek a fő csapásvonalak, de gondolom így érthető!
Egyszerűen nincs más mód, mint, hogy leszarjátok ezt, és koncentráltok a dolgotokra. Nem engeditek, hogy leértékeljenek titeket. Azért írok erről, mert ezt valós problémának látom, legalábbis egy ok, ami miatt többen, egyszer csak nem jönnek többet. Ez pazarlás, amikor végre valaki rájött, hogy szarul bánik a testével, és változtatni akar, nehogy ilyen vicces okok miatt maradjon le.
Minden esetre sokan átvészelik az első alkalmakat, és csinálják. Amikor a teremben lévőktől megkapják az első dicsérő szavakat, akkor már átlendülnek ezen. Egyébként, amikor ezek az emberek eredményeket kezdenek elérni, megismerik a sportot, akkor jönnek rá, hogy mennyi műmájer volt azok között, akik pusmogtak a háta mögött!
Az embernek saját magához kell mérni a teljesítményét, és a fejlődését, nem másokhoz, az nem vezet jóra hosszú távon. Ne akarjunk már másoknak megfelelni, nem vagyunk buzik.
Tiszteletem azoknak a Pufiknak, akik ezen körülmények, esetleges negatív élmények mellett is járnak és kitartanak, Ők lesznek az igazi győztesek.
A sportok mindenképp megtanítanak egyfajta tiszteletre, aki nem tiszteli a kezdőket, vagy nem segít nekik, az nem sportember. Ugyanis ha neki nem segített volna valaki, mikor ő volt kezdő, most nem ítélkezhetne egy kezdő felett. Jobb lenne ha emlékeznének ezek az emberek.
Sok sikert!
Üdv!
