Üdv Harcosok!

Ez a poszt azoknak szól, akik nem most kezdték a mozgást, és az életmódváltást. Azoknak szól akik különbek a 2 hét után abbahagyó, akarat-gyenge hupikék-törpikéknél, akik már minimum 1 éve rendszeresen edzenek, sportolnak, és diétáznak, vagy így, vagy úgy de küzdenek a céljaikért. Biztos, hogy elértek célokat ez idő alatt, és megerősödtek, kívül-belül egyaránt egy kicsit. El fog jönni az az idő, amikor megállnak a fogyásban, vagy megállnak az erősödésben, izmosodásban,nem tudnak pozitív eredményt felmutatni.

Azt tudni kell, hogy bármilyen tevékenységnél az elején látványosabb a fejlődés, gyorsabb, könnyebb a fogyás, könnyebben tud az ember jobb eredményeket elérni hétről-hétre. 

Természetesen ennek a test oldaláról is vannak biológia okai, mindig a kevesebb túlsúlyt nehezebb leadni, mindig a jobb eredményt nehezebb túlszárnyalni. Mindig a célhoz közeledve kell az igazi akarat és fókusz. Én azt vettem észre, hogy a testi törvényszerűségeken kívül, az ember maga az aki létrehozza a stagnálás intézményét, fejben. Ez viszont nagyon veszélyes. Én észrevettem magamon, hogy az olyan eredménynek, aminek az utam elején még nagyon örültem, egy bizonyos idő elteltével nem tudtam úgy örülni. Nemhogy hálás lettem volna, hálátlan voltam magammal szemben, és ez nagyon veszélyes. Az ember hajlamos megszokni a jó eredményeket hétről-hétre, hónapról-hónapra, már nem küzd úgy értük, mert természetesnek veszi azokat. Ugye, mikor küzdöttél a boltban utoljára a húsért? Látod, nem mostanában, természetes lett, hogy van. Abban a pillanatban, ha jegyre lehetne kapni, rögtön nem lenne természetes, és küzdenél érte, megéreznéd a hiányát! Esetleg kérdezd meg az öregeket!

Tehát a megszokás egyenlő lesz a későbbi kudarccal. Minden héten fogysz 1 kilót, hónapokig, 2 hónap után természetes lesz, és bűnözni fogsz, félrezabálsz és ki-kihagyogatod a mozgást, kicsit unod az edzést, kitalálsz kifogásokat magadnak, majd még többet bűnözöl, és utána meg fog állni a fejlődésed. Nem feltétlenül a bűnözés miatt fizikailag, hanem a miatt amit a bűnözés hoz magával, kicsit gyengébb edzés, kicsit gyengébb kaja-összeállítás, sok apróság összeadódik, és nem leszel ott mentálisan. Hidd el ez onnan indult, hogy nem tudtad, értékelni az eredményeidet, csak azért mert stabilan jöttek hétről-hétre. Persze ezek a számok mindenkinél mások, a hét lehet hónap, és így tovább! 

A lényeg, saját magadat taszítod bele a stagnálásba, fejben, utána meg körbenézel, ó, hát más is szokott stagnálni, egy helyben topogni, az a fickó 1 éve ugyan úgy néz ki, akkor ez természetes. Pedig nem kéne, hogy az legyen. Én mindig, ilyen dolgok miatt hagytam abba a gyúrást, pedig pofon egyszerű volt a megoldás, már ha tudja a paraszt:)

Mi tud segíteni, ha belekerültél ebbe, és azt veszed észre, hogy megállt a fejlődésed?

Először is őszintének kell lenni magadhoz, hiszen nem te vagy az apeh, nem kell magadnak hazudni!

Nézd meg, hogy mikor indultál, milyen edzésterved volt, milyen diétád volt, nézd meg az akkor összeállított étrendedet. Nézd meg az előírt mozgásokat, akár futás, bringa, tök mindegy mi az. Amivel akkor elindultál kaja, sport. Ezután nézd meg most, mit csinálsz. Mennyit tartasz be abból amit ott lefektettetek, vagy egyedül terveztél? Most mondom, érdekes különbségek lesznek:)! Természetesen most nem arról beszélek, amikor mást sportolsz vagy ilyesmi, nem vagytok retardáltak, tudjátok, hogy értem. Nézzétek meg a kalóriákat, a kaja minőségét, s a sporttal eltöltött időt, és hasonlítsátok össze!

Észre fogjátok venni a tunyulást és a bűnözgetés nyomait az összehasonlításban.

Mi a teendő?

Keményen pofán baszod magad, forró ostorral megostorozod a hátad :), és a következőket csinálod:

Újra megfogalmazod a célod, lehet nem ugyanaz mint 1 éve, de ez nem baj!

Összerakod a kajád újra, de úgy hogy olyan alapanyagok is szerepeljenek benne, amík eddig nem voltak. Szóval megváltoztatod, feldobod egy kicsit. ( nem erdélyi töltött káposztával)

Az edzésterveddel ugyanezt teszed, fel kell forgatni, meg kell változtatni. Vegyél elő a sufniból olyan gyakorlatokat, amiket soha nem csináltál. Amennyiben futsz, fuss más felé, fuss terepen, ha eddig nem futottál, bringa ugyanaz! Természetesen ezt az adott sportokkal összhangban csináld meg, hülyeséget ne találj ki, van hülye így is épp elég.

Nézzük a súlyzós edzést példaként:

Eddig csináltál egy bizonyos edzéstervet, ha voltál olyan hülye, hogy ezt csinálod 1 éve, ideje felforgatni az az edzéstervet.

Más gyakorlatok!

Más sorrendek!

Más pihenőidő!

Más súlyok!

Rengeteg variáció lehetséges!

PL: Én most osztott edzéstervet csinálok A-B héttel! Baszott jó! Én 2 hónapnál tovább nem maradok egy edzéstervnél, és azon belül is hajlamos vagyok ad-hoc jelleggel gusztustalanságokat kitalálni. Így a test mindig próbatétel elé van állítva.

Vigyél bele a rendszeredbe változatosságot, de úgy, hogy a céljaid ne sérüljenek. Tehát ha 48-as pájszerokat akarsz, lehet nem jó, ha sakkra váltasz.

A stagnálás nevű szörny ellenszere:

A fejben lévő rend, a folyamatos változtatás, a célok figyelemmel kísérése.

Tehát ha 2 hetente méred a súlyod, vagy centized magad, és 2 hete 1 dekát nem fogytál, híztál, attól függően mit akarsz, akkor ne tekintsd ezt természetesnek. Gondold át hol hibáztál, hol basztad el, ebben a 2 hétben. Lehet, hogy minden 2. este megettél egy tábla csokit, lehet, hogy sok cukros üdítőt ittál, lehet nem kellett volna 3x bebasznod! Lehet, hogy rosszul számoltál kalóriát! A lényeg, hogy valamit nem tartottál be, ennyi. Ne tekintsd ezt természetesnek, mert ebből lesz a stagnálás, egy helyben topogás. Ne érts egyet ezzel a helyzettel. Javítsd ki és go tovább! 

Azzal, hogy veled erről beszélgetünk itt, az jelenti, hogy már voltál erős, és eljutottál idáig. Ez figyelemreméltó, hidd el benne vagy a kb. 5%-ban, aki nem hagyja abba! Tehát meg tudod csinálni, ezt is meg tudod oldani, mert ha nem tudnád, már az elején abbahagytad volna:)

A cél az ami segít abban, hogy ne stagnálj, csak folyamatosan emlékezned kell rá, hogy mi volt az, amiért ezt az egészet elkezdted!

Tudom, hogy a poszt címéből sokan úgy gondolták, majd én is egyetértek a stagnálással, és megnyugtatlak titeket, hogy ez természetes, bla-bla. Nem az, a stagnálás a bukáshoz vezető első lépcső, és meredek!

A legnagyobb akadály mindig maga az ember!

Sok sikert! 

Üdv!