Szóval szörnyű volt rádöbbennem arra, hogy nagyon szarul vesztettem el a súlyom. A futás lepucol mindent, csak az marad ami a futáshoz kell, nagy tanulság volt, de baszunk rá.
Vissza kell szereznem elhullajtott izmaimat :) nem volt sok, de hogy még azt is elajándékoztam a futás oltárán, az az igazi lúzerség!
Viszont több nyereségem is volt ebből a tanulósdiból! Rá kellett jönnöm, hogy azon kívül, hogy egy sport pillanatnyilag kihívást jelent és találsz benne motívációt, nem azt jelenti, hogy a tiéd, a te sportod. Nálam ugyanis abban a pillanatban, hogy egy bizonyos szintre el tudtam jutni az adott sporttal, elvesztettem az érdeklődésem. Persze lehet ez csak nálam van így. Nagyon sokat tanultam mindegyik sportból, egytől-egyig. Kitartást, sikerélményt, önkontrollt. Olyan sportokat csináltam amit, nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok.
Arra szeretnék csak rávilágítani, hogy az embernek világosan meg kell próbálni a céljait megfogalmazni, és akként keresni sportot hozzá, vagy megnézni, hogy a sport amit csinálunk passzol-e a céljainkhoz.
Tehát ha izmosak akarunk lenni, nem biztos, hogy futnunk kell :), ha pedig csak állóképességet szeretnénk nem biztos, hogy simán súlyzóznunk kell, az emberek sokszor rosszul edzenek a kitűzött céljaikhoz képest.
Voltaképpen az én próbálkozásaim, nem voltak hiábavalóak, sokat profitáltam belőlük.
Térjünk vissza "sikertörténetemhez":)
Mindig is az volt a célom iskolás korom óta, hogy izmosabb legyek, ne ilyen nyeszlett dzsásztin-bíber. Ehhez a célhoz a testépítés smakkol a legjobban. Most úgy érzem a többi sport egy olyan kitérő volt, amely nélkül nem jövök rá, hogy mit is akarok valójában. Mindenképpen hasznos volt ez a "próbaút"!
Most a jelenről beszélünk!
4 hónapja visszamentem az edzőterembe és sikerült visszaszedegetni elhullajtott izomrostjaimat:) Nagyon jól érzem magam, próbálom most minél jobban megismerni ezt a sportot és nem hülye módjára művelni. Viszont nem szeretném a megszerzett állóképességemet elveszteni ezért néha kocogok is, meg zsákolok. Így nagyon jó szerintem.
A velem kapcsolatos kis történetet nem azért írtam le, hogy magamat fényezzem (dehogynem:)), hanem hogy, megmutassam, ha nekem sikerült ennyi elpazarolt év és majdnem 10 év cigizés után "sportolóvá" válnom és saját rekordjaimat folyamatosan megdöntenem, akkor ez mindenkinek sikerülni fog.
Ez nem zárszó, hanem egy olyan blog kezdete amiben megpróbálok segíteni kis irományaimmal abban, hogy mindenki sportoljon valamit, tegyen valamit kívül, belül az egészségéért. Másért nem, mert mindenki példát mutat a gyermekeinek, ne rossz példát lássanak. A gyerek nem azt nézi mit mondasz, hanem mit teszel, és szembesíteni fog vele:).
Remélem tetszett az első etap mindenkinek, ha nem, igazából azt meg leszarom:) Sok olyat fogok még írni, ami nem fog tetszeni egyes embereknek, mert tükröt fogok eléjük tartani. Ők majd nézik a x-faszomat meg a lusziszita bosszút áll sorozatot, vagy valamelyik agybutító szart.
Tényleg köszönöm, hogy ennyien elolvastátok! Remélem tudok segíteni az irományaimmal!
Folyt.köv.
