Ekkora már kb. 9 év dohányzás után 100 kilósan olyan állóképességem volt, hogy a hatodikos gyerekek elvertek volna. :) Autókkal is foglalkoztam, jártunk különböző versenyekre, a kormány tekergetésébe belefáradtam! Erről ennyit.
Folyamatosan a cigarettázók mellett beszéltem, hülye indokokat kerestem, hogy miért nem káros, meg mennyi minden káros, magamra öltve az akarat-gyenge fasz jelmezét. Én azt képzeltem, nekem nem árthat a cigi. Egyébként, ezek a gondolatok nem rosszak, de erről később. "Pozitív" példaként ott állt apám aki annyit füstölt, mint egy kétütemű trabi és mindig megmagyarázta a miérteket, saját magát is becsapva persze.Mindenkit leosztott aki a dohányzás ellen volt. Hozzáteszem, nagyon sokan dohányoztak akkoriban a családban és a környezetünkben is.
Egyszer csak az egyik barátom, egyik napról a másikra, lehúzta a kocsi ablakát és kibaszta a cigit .Azt mondta ez volt az utolsó. Néztem, mint a hal a szatyorban. Azt gondoltam várjál csak, majd 1 hét múlva meglátjuk. :)
Ő tényleg egyik napról a másikra eldobta és leszokott, a mai napig nem dohányzik. Amikor erről beszélt, olyan ész érveket hozott fel, amivel nem tudtam vitatkozni, de azt gondoltam ez rám nem vonatkozik és cigiztem tovább. Egészen 36 vagy 37 éves koromig.
Semmi és senki nem tudott rám hatni. Volt talán 2 szánalmas 1 hetes próbálkozásom, ami persze teljes kudarcba fulladt.
Viszont ez elgondolkoztatott!
Miért próbáltam meg ha annyira jó? Miért aláztam meg magam azzal, hogy nem sikerült?
Teljesen magamba néztem és rájöttem, hogy igazából nem is tudom, hogy miért dohányzok!
Erre olaj volt a tűzre, hogy hallottam egy mondatot, szó szerint már nem tudom, de valaki akarat-gyenge csicskának titulálta a dohányosokat.
Ez tette fel az I-re a pontot és úgy gondolom másnak is talán ez segíthet. Nem az érdekelt, hogy egészséges vagy nem, vagy mit okoz, hanem ha nem tudom miért szívom, akkor miért csinálom. A függőség miatt.
Ki alakította ki a függőséget? A gyárak? Hogyan? Miért? Profitért?
Hát engem nem fognak megszopatni, mert én keményebb vagyok náluk!
Ez volt a döntés alapja, egy játék, hogy képes vagyok eldobni és nem válok a rabszolgájává senkinek sem.
Én döntöm el, hogy akarom-e vagy nem! Ez nagyon nagy különbség!
Egy kihívásnak tekintettem a leszokást, még ha nem is az egészségem érdekében hanem maga a harc miatt a cigivel és azokkal akik kitalálták.
Háromnegyed doboz cigim volt mikor ezt eldöntöttem, direkt nem dobtam ki. Ott volt a konyhaszekrényen, ott sétáltam el mellette nap mint nap, de eszembe sem jutott hozzányúlni. Három hét múlva dobtam ki.
Tehát a harc adta az erőt, nem a hozadéka! Érdekes!
Aztán persze eltelt 1 hét és jöttek a pozitív tapasztalatok:
Illatok,ízek elképesztő volt ezt megélni. Lett levegőm, jobb volt a közérzetem, több az energiám.
Ahogy teltek a hetek rájöttem, hogy a harc eredménye valójában értékesebb volt mint a harc, pedig nem is ezért csináltam. Ez a kulcsmondat szerintem. Aki cigizik nem tudja úgysem elfogadni, hogy a leszokás milyen előnyökkel jár, csak mikor már leszokott.
Ennyit a cigiről való leszokásról, mert bár ez nagy dolog nem sokáig tudtam neki örülni. Ugyanis, amint nem dohányoztam, amúgy sem gyenge étvágyam megduplázódott és pár hónap alatt 110-113 kiló lettem. Nesze neked egészség:)
Azt tudtam, hogy visszaszokni nem fogok, mi hát a megoldás?
A következő részben indul a háború következő része, mert ez egy háború. Az ember magával harcol és a sok köcsöggel akik vissza akarják húzni mert ezáltal igazolják, hogy amit ők csinálnak (a semmi) az a jó és az a minden, mert semmit sem lehet tenni.
Folyt.köv!
