2014.04.12.
23:23

Írta: Laci Ifj Moldván

58.rész Faszbukológia, avagy az élet odaát van!

Üdv Harcosok!

 

Blue_Devil_Program_Logo.jpg

Nem biztos, hogy a sporthoz kapcsolódik az, amiről írni akarok, de azért mégis. Ki kívánkozik belőlem ez az írás. Első blikkre nincs köze a sportokhoz, de jobban átgondolva, igenis van.

Az ember elhülyüléséről szeretnék firkálni, mert sok dolgot nem értek benne, értetlenül állok előtte. Annyira el van ferdülve a világ, hogy sok minden már fel sem tűnik nekünk, csak akkor, ha megállunk egy pillanatra, és átgondoljuk.

Eddig is nagyon hedonista, harácsoló világban éltünk, viszont ehhez hozzákapcsolódott az internet robbanásszerű növekedése, és a közösségi hálók térnyerése. Sajnos nem csak a piacon, hanem az emberek fejében is.  Ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy az lesz az egyik legfontosabb dolog, hogy van-e wifi!  Engem elgondolkoztat a faszbuk, vagy a többi oldal gyüjtőneve: közösségi háló.

Nekem erről, az jut eszembe, hogy ezek a rendszerek, összegyűjtik az embereket, mint egy halászháló, hogy aztán levadásszák őket! Mentális, lelki, szellemi, szempontból mindenképpen.

Az utóbbi években láttam teljesen normális embereket elhülyülni a közösségi oldalak okozataként. Kétség kívül megvan a haszna ezeknek az oldalaknak is, könnyebb kommunikáció, stb. Cserébe, olyan szinten hülyítette el magát az ember, ami már nem emberhez méltó.

Miért kell az embernek a teljes magánéleti mocsarát, szarságát a neten megosztani?

Miért kell az embernek minden vagyontárgyát feltenni, megosztani a neten?

Miért kell magamutogató, kurvás fotókat feltenni a tiniknek?

Azzal a szabadsággal, amelyet a gyors információáramlással megkaptunk, sajnos sok szar is jár. Az idióták, és elmeroggyantak magamutogatása szabadon. Olyan szinten lett elfogadott ez a dolog, hogy a még eddig normális embereket is megfertőzte. Elferdíti a tudatukat, olyan mintha egyedül a faszbuktól várnának elismerést, like formájában, és ezért megtesznek bármit.  Elképesztő!

Itt sem tudják az emberek az arany középutat eltalálni. Szerintem ez a fajta trend, olyan veszélyes, mintha fegyvert adnánk mindenki kezébe, de nem tanítanánk meg lőni. A közösségi hálók is ilyenek.

Elég hülyén néztek volna ki az emberek 20 évvel ezelőtt, ha vettek volna egy cipőt, vagy egy kocsit, és végigmentek volna a városon és mindenkihez bekopogtattak volna megmutatni. Válás, szakítás után végigmentek volna a megyében és mindenkinek, akit egy kicsit is ismertek, elmesélték volna a történetet. Esetleg nyaralás után mindenkinek egy élménybeszámoló, és közös fényképnézegetés a városban? Hmmm!

Elképzelni sem tudom, hogy mit szóltak volna az emberek! Persze, most azt mondjátok, hogy maradi vagyok, meg az rég volt, meg haladni kell a korral! Elismerem, lehet benne valami! Egy biztos régen az ember megválogatta az ismerőseit, barátait, volt benne tartás, nem sírt mindenkinek, vagy nem dicsekedett mindenkinek, ha vett valamit. Megvolt mindenkinek a társasága, barátai, családja, és az nem az internet volt. Nem mondtunk el mindent, mindenkinek, csak ha rá tartozott. Most meg az a legnagyobb sikk, kinek van több like-ja? Faszom!

A közösségi hálók, mint a faszbuk alapvetően egy jó kezdeményezés, amit megint csak az ember kúr el. Mint szinte mindent, ezen a világon.

Tini lányok mutogatják magukat, szinte meztelenül, és ez lett a normális. Hol vannak a szülők?  Nem látják, mi történik? Nem akarják látni?

Mitől lett olyan kurva fontos az embernek, hogy mindenét közszemlére tegye? Ennyire a külsőségek országa, világa lettünk. Azt rengetegszer látom megosztani, hogy ki, hogy baszott be, ám elég kevés megosztást látok, hogy ki, mit olvas! Érdekes!

Ömlik a sok szar, az általunk nyitva hagyott csatornákon, míg jót, azt nagyon keveset olvasunk, sajnos. Valóban ez az ami kielégíti az embereket, a kereskedelmi- horror tv-k katasztrófa híradói, a sok kis köcsög celeb, aki azon kívül, hogy egy szellemi, lelki posványban él, semmit nem tud felmutatni? Azért celeb, mert épp ő van a tv-ben? Nevetséges! Teljesítmény nélküli emberek, és életek piedesztálra emelése zajlik nap, mint nap, és ehhez mi asszisztálunk, azzal, hogy like-oljuk, vagy egyáltalán megnézzük. Régen az ilyeneket lerúgták Spártában a szakadékba, ma pedig ők a társadalom követendő példái, és a sok hülye, követi is őket.

Miért nem gondolkodnak az emberek egy picit. Miért nem a valós értékeket nézik, becsülik? Lehet, hogy direkt butítás zajlik, és erre az ember igenis vevő.

Emberek ilyen példát mutatnak a gyerekeiknek. Létfontosságú lett a közösségi oldalakon történő jelenlét, részvétel. Lassan ott tartunk, hogy aki nincs a faszbukon az nem él, hanem meghalt. Nem létező személy.

Persze, bizonyos határig ebben részt lehet venni, talán kell is. Ez a korral haladással jár, de az emberi mivoltunkat, az évezredes kommunikációt, a beszédet, így félretenni nem lehet. Mi lesz így 300 év múlva nem tudunk beszélni, mert nem lesz már rá szükség, hanem születés után a csecsemő már ír faszbukra! Megszülettem itt vagyok! Hova vezet ez? Belegondolni sem merek. A mai fiatalok, tinik annyira kötődnek ehhez a közlési formához, hogy az már, már hasonlatos a drogokhoz. A nyelv eltűnéséről nem is beszélve! Írni nem tudnak emberek, hétköznapi szavakat nem tudnak leírni.

Mire gondolhat az ember maga, amikor felteszi, hogy mit evett reggelire? Mire gondol? MI fog most történni? Ki a fasz kíváncsi erre? Vagy az emberek tényleg kíváncsiak erre?

Olyan mintha az emberek félnének a való világban élni, kommunikálni! Jó példa erre a nagyszájú internet huszár, akinek irtó nagy a pofája a neten, de személyesen találkoztok, a szemedbe sem mer nézni  :)!

A net azt érzékelteti, mintha kitágult volna a világ az emberek számára, pedig lehet, hogy pont az ellenkezője történik. A virtuális világ kitágult számára, de a való világban eltöltött idő összeszűkült.  Az életminőség pedig, nagyon leromlott. Úgy elmegy az idő az emberek felett, hogy azt veszik észre, hogy a saját temetésük képeit teszik ki a faszbukra!:)

Az életüket már lassan a faszbukon élik, ott örülnek, ott keseregnek. Mire jó ez?

Talán az emberek így húzódnak vissza az élettől, vagy nem tudom!

Minek a pótcselekvése lehet ez?  Miért nem tudják az emberek eltalálni, hol a határ? Miért nem tudják, csak a jó oldalát kihasználni az internetes világnak, mert sok jó oldala van, ez is tény.

Hogy mutatunk példát a felnövekvő csemetéknek? Így? Felnőtt emberek nevettetik ki magukat a neten, nap, mint nap.

Vajon, azért vagyunk a neten ilyen virgoncak, mert nincs közvetlen kontakt az embertársainkkal., és így könnyebb kommunikálni? Nincs közvetlen hatás, és következmény, talán erről van szó? Nem tudom.

Miközben az emberek teljes mellszélességgel ott vannak a faszbukon, sok mást elfelejtenek.

A sok ismerős a faszbukon, a való világban már nem ismerős, köszönni nem kell nekik :)!

Az emberek leszarják egymást. Mindenki szemetel, mérgezi a környezetét, baszik a világra. Nem jön rá, hogy innen nincs hová elmenni. Előbb utóbb a saját háza ablakáig fog érni a szemét. Akkor mit csinál majd. Átbasszák egymást, lépten-nyomon. Kínozzák az állatokat, amiket ők saját maguk vettek. Nem törődnek a saját kutyáikkal, ha már energiát igényel. Hagynak állatokat éhen halni. Persze a faszbukon pózolni azt tudnak. Ezer forintokért ölnek embereket, mintha egy videojátékban élnénk, ahol nem számít az emberélet. Nem tudom, van-e köze mindehhez az internetnek és ennek a magamutogató, de mégis befelé forduló életnek ( a befelé fordulás itt rossz értelemben).

Az emberek elmennek egymás mellett, már csak robotok beszélgetnek helyettük.

Szia! Hogy vagy?

Szia! Rosszul!

Ja, akkor jó! Na, szia!

 

Kábé, ennyire figyelnek egymásra.

 

Olyan mintha szándékos népbutítás folyna, és mi vevők lennénk erre. Mindenkinek megvan ebben a történetben a maga hibája, része.

 

Talán pont úgy lehetne javítani rajta, ahogy jött. Személyenként, egyénenként.

 

Minden ember, egy nap bedobna egy csoki papírt a szemétbe, milyen sok szemét gyűlhetne össze? Mindenki, csak egy jó igazi szót szólna valakihez, a chat helyett, mennyi embernek lehetne egy nap örömet okozni? Mindennap, mindenki, csak 10 perccel többet beszélgetne a gyerekével, mennyit számítana az összesen? Sok kicsi, sokra megy! Minden sofőr, egyvalakit beengedne a sorba, minden nap, mennyit jelentene? Szerintem, nagyon is sokat!

 

Itt jön képbe a sport!

A sport közelebb hoz a való világhoz, ha tetszik, visszahoz az életbe. Valódi erőfeszítések, valódi eredmények, valódi büszkeség. Nem lehet sokáig színészkedni, mint az édes életben! Annyit ad, amennyit te teszel bele. Segít helyrerakni az elferdült értékrendet, segít összehozni embereket. Kihozza a jót, az emberekből! Testileg és Lelkileg is egészségessé tesz!

Ezért, arra buzdítok, mindenkit, hogy álljon fel a faszbuk mellől, és csak annak az időnek a felét töltse mozgással, amit ott töltött. Biztos vagyok benne, hogy jobbra fordul az élete  :)!

 

Üdv!

 

 

Szólj hozzá!

2014.04.07.
17:30

Írta: Laci Ifj Moldván

57.rész Még egy riport! Sportmotorról, biciklire, avagy, amikor az anti-evolúció jól sül el! :)

Üdv Harcosok!

 

 P20090426190855937.jpg

 

A múltkor, elvetemült ötlettől vezérelve, csináltunk egy mini riportot egy átlagos, hétköznapi sportolóval. Persze ez az érdemeit nem kisebbítette, hanem ellenkezőleg. Ezen felbuzdulva, gondoltam megkeresek, olyan emberkéket, akik valamit sportolnak, életmódot változtattak. Elbeszélgetek velük, hátha valakinek segít abban, hogy elkezdjen mozogni.

 

A következő áldozatom Sanyi, 42 éves. Ő világéletében sportolt valamit, tehát nem az, az életmódváltós history lesz, de ettől függetlenül, nem kevésbé érdekes és tanulságos. Most triatlonban jeleskedik, vagy „csak”, fut, kerékpározik, úszik! Ja és igazi motoros!

 

Sanyi fiatalkorában hosszú éveket kick-boxolt végig, pontosan 12 évet. Azért, az nem kevés! Viszont folyamatosan orvosi tilalom ellenére tette, mert gyenge a szeme, és félő volt, hogy a küzdősport miatt komolyabban megsérülhet a látása. Váltott focira, de nem érezte jól magát.

 

Ez a kis bevezető után, induljon a kis interjúnk:

 

-          Jól tudom, most futsz, bringázol, sokat látlak úton, hogy keveredtél erre a területre?

Mint tudod, nagyon sokat motoroztam sport motorral, ez volt a mindenem, az igazi szenvedély. A motorozás egy igazi le nem írható adrenalin bomba, nem lehet leszokni róla :)! Egészen az első balesetig! Ez a baleset közúton történt, bokasérülés, a tüdőm kilyukadt, lapocka-törés, hogy csak a komolyabbakat említsem. Ezután még motoroztam, de inkább pályán. Azt gondoltam, hogy a pályán nem történhet nagyobb baj, ott a kavicságy, van hely esni, nincsenek tereptárgyak.

TÉVEDTEM!

2009-ben sikerült megint összetörni magam, most a versenypályán. Itt külső-belső bokatörést szenvedtem. Ekkor beláttam, hogy ennyi volt a motorozás számomra, még a korházban eladtam a motort. Műtét, csavarok, lemezek, robotzsaru!

-          Mi az összefüggés?

A műtét után, a doki azt mondta, hogy sokat bringázzak, hogy megerősödjön újra a bokám. Ekkor a felépülésem után, vettem egy trekking bringát, és ha már a doki azt mondta letekertem vele friss bringásként 4500 km-t, 2010-ben. Mint később kiderült, ez annyira nem volt jó ötlet.:) Más dimenzióban gondolkodtunk, a doki és énJ! A 4500 km bringázástól annyira megerősödött a bokám, hogy a doki nem bírta kiszedni a csavarokat! Megizzadtunk mindketten.

-          Hogyan tovább?

Ekkor már nagyon tetszett a bringázás, és unszoltak, hogy vegyek országúti kerékpárt, paraszt nevén versenybiciklit. Ez megtörtént, a második bringás évben ezzel a bringával sikerült tekernem 8500! km-t.

-          Azért, az nagyon kemény!

Igen, valaki mondta is, hogy ő annyit megy kocsival egy évben :).

-          Hogy lesz ebből futás?

Azok az emberek, akiket megismertem, nem csak bringáztak, hanem futottak is, addig unszoltak, amíg megpróbálkoztam a futással. VesztemreJ

-          Milyen távval kezdted?

Először futottam kb. 4,5 km-t, egy megállással.

-          Az több mint jó először. Főleg, ha alapul veszem az én, kb. 800 méteremet:)

Igen, a bringa azért megadta azt az állóképességet, ami kell. Így könnyebb volt a futást is elkezdeni.

 

Ezután fokozatosan növeltem a távot, így 2012-ben lefutottam az első 18,km-es távomat. Annyit tudnod kell erről az időszakról, hogy nagyon sokat futottam, ha esett, ha fújt. Szar időben nem lehet bringázni, de futni mindig! Én mindig futottam, amikor csak tehettem.

-          Következő állomás?

Még 2012 májusában megcsináltam az Ironman féltávot. Az 1,9 km úszás, 80 km bringa, 20 km futás. Erre nagyon büszke voltam, mert kezdő versenyzőhöz képest, a 190 indulóból, a 110-ik lettem. Azóta persze tovább fejlődtem, most már sokszor futok edzésként 30 km-t, vagy bringázunk egy nap 200-250 km-t.

-          Azért, ezek az eredmények kiválóak. Főleg, hogy te nem vagy profi versenyző nem kapsz pénzt, támogatást, csak a magad örömére űzöd.

Igen, ez csak hobbi, de azért komolyan vesszükJ- Rivalizálunk a barátokkal, persze csak az egészséges keretek között, és jól érezzük magunkat.

-          Mi motivál?

Elsősorban, mint apa, mindig is szerettem volna példát mutatni a fiamnak, a papolás helyett. Nem azt az ideát akartam neki felállítani, hogy a karosszékben kell ücsörögni, és vedelni a sört, meg bagózni. Ezek mindig is távol álltak tőlem. Meg akartam neki mutatni, hogy amit az ember el akar érni, azt el tudja érni, mindegy, hogy hány éves. Akaraterővel bármire képesek vagyunk, ezt az üzenetet akarom neki közvetíteni. Remélem, hogy így jó példával járhatok a gyerekem előtt. Sosem értettem azokat az embereket, akik szándékosan teszik tönkre a saját testüket.

-          Igen megértelek. Ez az indok, nekem nagyon tetszik és tiszteletreméltó. Jó, ha egy szülő átlátja ezt a fajta felelősségét is. Ez nagyon jó! Ahogy hallom, van is eredménye, mert a kissrác jól focizik.

Igen, mindent megteszünk, hogy ezt csinálni tudja.

Ezek mellett persze, én is élvezem a sportnak a jótékony hatásait, egészséget, versenyszellemet, barátokat.

-          Mit adott neked a sport?

Akaraterőt, bár ez megvolt bennem mindig, egy közösségbe tartozást, célokat. Az élethez való hozzáállás minőségét.

-          Nem vélsz felfedezni a sportolás és az élet közti párhuzamot?

Dehogynem. Aki sportol és elér célokat, óhatatlanul tisztességesebb ember lesz. A sport a legigazságosabb dolog a világon, nincs mutyi, nincs korrupció, ami energiát, erőfeszítést raksz bele, pont annyit fog visszaadni neked. Megtanít a fairplay-re, a segítség fontosságára. Olyan hatásai vannak, amelyek elsőre nem is látszanak. A sport kivétel nélkül jó irányba formálja az embereket.

Viszont én csak addig a szintig sportolok, ami még egészséges, tönkretenni a testemet nem szeretném, ez is nagyon fontos, úgy gondolom.

-        Ezek szerint a motoros bukásod vezetett oda, ahol most tartasz a sportban?!

Pontosan:) Nem gondoltam volna, hogy abból az esésből életre szóló dolgot fogok profitálni!

-           Tervek?

Most szeptemberben lesz Kenesén az Ironman. Ezen szeretnék elindulni, erre az alkalomra készülök nagyon. Ez nagy kihívás nekem.

-          Mi a táv pontosan?

 A táv, 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás.

-          Befejezésül, úgy tudom volt a nyáron egy egészen elképesztő teljesítményed?

Igen, volt egy 12 órás bringa verseny, profi versenyzők is indulhattak. A lényeg, hogy 12 óra alatt mennyit tudsz letekerni egyszerre. Én 364 km-t tekertem 12 óra alatt. Ezzel összesített 8. lettem, tehát a profikat is figyelembe véve. Erre nagyon büszke vagyok, ott viszont feszegettem a határokat, többet olyat nem szeretnék.

 

131711691_51n.jpg

 

Sok sikert kívánok!

 

 

Annyit szeretnék hozzátenni ehhez a kis beszélgetéshez, hogy milyen jó lenne, ha sok szülő is így gondolkodna, és nem csak a sporttal kapcsolatban.

 

Üdv!

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása